Kezdet

Érdekes, soha sem értettem az embereket. Panaszkodnak, undorítóak, idegesítőek - és még sorolhatnám. Soha nem voltak barátaim.
Kezdjük az elejétől: Anyám belehalt a megszülésembe, apám eszét pedig elvette a gyász, és öngyilkos lett. Akkor egy nevelőszülőhöz kerültem, aki jól bánt velem nagyjából. 14 éves koromban beadott egy intézetbe, már pár éve itt vagyok.
Kinyílt az ajtó,  az egyik ápolónő volt az. Dagadék.
- a Doktor azt kérte, menj az irodájába.
Így hát elindultam az irodába. Utáltam a Doktort - mint mindenki mást is.
Megérkeztem az ajtó elé, és bekopogtam. A Doktor behívott és elbocsátotta az ápolónőt.
-Nos, fiam ma van a születésed napja. - mondta. - ennek alkalmából mutatok neked valamit. Gyere hátra az operációs részlegbe.